Ralf Schumacher 1997-ben debütált a Forma-1-ben, és az azóta eltelt hosszú időszak alatt nem unta meg a sportágat, és már az sem nyomasztja, hogy bátyja eredményeinek árnyékában kell autóznia. Jövőbeli tervei közt a világbajnoki cím is szerepel.

Ralf Schumachert bátyja mindenhová elkíséri. Persze nem személyesen, de a hétszeres világbajnok Michael „szelleme” mindig ott van Ralffal, főleg amikor a médiában kell szerepelnie a fiatalabbik németnek. A Ferrari sztárja a remek eredményeivel súlyos terhet rakott öccse vállára, amit Ralf már lehet hogy sohasem fog tudni teljesen ledobni.

Azért nem kell félteni Schumacherék fiatalabbik fiát sem, de sokáig tartott, míg elérte azt, hogy külön személyiségként kezeljék, ne mindig a bátyjához hasonlítgassák. „Most már mulatságosnak tartom, hogy sokan azt gondolják, hogy a Michaellel való összehasonlításban a bátyám a jobb, csak azért, mert az autósportban jobb eredményei vannak. Ez őrültség,”- nyilatkozta Ralf.

„Nagyon frusztrált volna az, ha arra törekedtem volna, hogy megverjem Michaelt,”- folytatta a jelenleg a Toyota alkalmazásában álló német. Azért azt a tényt érdemes feljegyezni, hogy amikor Ralf 1997-ben debütált a Forma-1-ben, akkor a Michael már kétszeres világbajnoknak mondhatta magát, és nem mellékesen 22 futamgyőzelem is szerepelt a neve mellett. „Sokáig tart, míg valaki hétszeres bajnok lesz. Én is már tíz éve kezdtem, de még itt vagyok, mert szeretem ezt a sportágat.”


Pedig annak idején, amikor a Jordan volánja mögött elrajtolhatott az 1997-es szezonnyitó Ausztrál Nagydíjon, akkor ő maga sem gondolta volna, hogy ilyen hosszú időt tölt majd a legjobbak közt: „Amikor debütáltam, úgy érzetem, hogy mondjuk három év alatt elegem lesz a sok utazásból és a kemény munkából. De meg kell állapítanom, hogy még mindig nagyon szeretem a Forma-1-et,”- mondja ezt Ralf annak ellenére, hogy az eddigi 148 futamon, amit a háta mögött tudhat, mindössze hatot tudott megnyerni, hatszor rajtolhatott az első helyről és nyolc alkalommal futott leggyorsabb kört a futamon.

Ezek után biztosan sokaknak elment volna a kedve az egésztől, de Ralf mégis kitart, persze ő is mást képzelt el: „Többet vártam volna én is. Egyszerűen túl sok volt a mélypont és kevés a siker. Én mindig a maximumot adom ki magamból, néha hibázom ugyan, de ez ritkaság, ám az eredmények mégsem jönnek. A többi pilótához hasonlóan én is a világbajnoki címről álmodom, és úgy gondolom, hogy a Toyotával ez a cél elérhető közelségbe kerülhet.”

Ralfnak azonban nem csak a médiában kellett megküzdenie a Schumacher név hátulütőivel. Pályafutása második szezonjában a Jordan istállónál Damon Hill csapattársaként versenyzett, és mint mondja, ez sem volt egy könnyű szituáció: „Damon volt a legkeményebb csapattársam, akivel valaha is együtt dolgoztam. Először is szerintem nem feltétlenül szerette a Schumacher nevet. Neki már az elég volt, ha egyikünket meg tudta verni. Az pedig, hogy kettő van belőlünk, egyszerűen túl sok volt neki,”- mondta Ralf, akinek azért nem mindig kellett csapaton belül is szenvednie, és itt Jenson Buttonra gondolt, akivel a 2000-es szezonban a Williamsnél szolgáltak: „Nagyon jó viszony alakult ki köztünk, Jenson egy nyílt és kedves fickó.”